A Fejlesztő Gondozó Központ 2006. április 27-én ünnepelte 15. születésnapját. Az intézmény elsősorban az ide járó gyerekeket, fiatalokat, szülőket szerette volna megörvendeztetni, de hivatalosak voltak más intézmények gyermekei, fiataljai, segítői és olyan embetrek, akik valamiféleképpen támogatják at intézményt.
A főbejáratoknál regisztráltak az érkező vendégek, feliratkozhattak különböző programokra (Snoezelen-terápiára, kutyaterápiára, bocciára). A regisztráció után kis ünnepséget láthattak-hallhattak a résztvevők. Magát a rendezvényt Vörös Kriszti, az intézménybe járó egyik fiatal nyitotta meg, ABC-s tábláján mutatva a szöveget, amelyet gesztusnyelvi fejlesztő-segítője felolvasott. Ezek után hallhattuk az intézményvezető, Kádas Endréné köszöntőjét. A születésnapi ünnepség fővédnöke dr. Erdélyi Andrea volt, aki kiemelkedő szerepet játszik a Gyógypedagógiai Főiskola és az intézmény közti kapcsolattartásban és közös munkájában. Jelen voltak és üdvözölték a FENO-t az intézmény régebbi vezetői is. A kerületi polgármester is megtisztelte az intézményt részvételével.
A születésnapi műsorban szerepeltek értelmileg akadályozott felnőttek, akik két gyönyörű és vidám táncot adtak elő, láthattunk kerekesszékes táncot és egy vak fiatalember is fellépett, aki szívmelengető dalokat énekelt. A műsorok után sok-sok helyszín és program közül válogathattak a vendégek. Volt filmvetítés, fotókiállítás, kerekesszék-bérlés, mozgásterápiás-segédeszközök kipróbálása, snoezelen-terápiában, kutyaterápiában és bocciában való részvétel. A rendezvény egész ideje alatt működött büfé és látássérült büfé, ami azt jelentette, hogy akik vakon, vagy szimulációs szemüvegben érkeztek oda, szakmailag is betekintést nyerhettek a tiflopedagógiába. Az egyik kis udvarban több intézmény vásárt rendezett meg az intézményeikben készült kézműves termékekből. Érkeztek Csömörről, akik egészen komoly és szép használati tárgyakat hoztak, de képviselte magát az ÉNO is, akik szép dísztárgyakat hoztak magukkal. A FENO-s gyerekek és fiatalok munkái is megvásárolhatók voltak.
Délben gazdag és változatos svédasztalos ebéd várta a vendégeket az ÉTA területén, közben meg lehetett tekinteni Macskássy Izolda hernyóselyem technikával készült képeit, melyek megvásárlásával a Gondoskodás Gyermekeinkért alapítványt lehetett támogatni.
Délután is lehetett az állandó programok közül válogatni és kezdetét vette a „Saját élmény”-játék. Ez azt jelentette, hogy egy dobókockával lehetett dobni, a dobókocka oldalai egy-egy sérülési területet jelentettek (vak, gyengénlátó, hallássérült, mozgássérült, stb.) és a fogyatékossághoz tartozó kártyák közül lehetett húzni. Ki könnyebb, ki nehezebb feladatot kapott, így lehetőség nyílt picit beletekinteni, vagy vakon beleérezni abba, „milyen lehet ha... „ Ha pl. kerekesszékkel nem tudunk egyedül lemenni egy rámpán, vagy ha gyengénlátón nem tudjuk egyedül megtalálni és használni a mosdót.
A különböző helyszíneken mindenhol nagy volt az érdeklődés; a „filmvetítés” szobában szakmai filmek közül is lehetett válogatni, de érdeklődés szerint nézhettek a vendégek régi nyaralásokat, farsangot, karácsonyi ünnepséget. A mozgásterápiás eszközök kipróbálásában sokakat bátorított a jelenlevő gyerekek játéka. Többen kipróbálták a bocciát is. A kerekesszék bérléshez talán félénkek voltak a vendégek, de azért néha lehetett látni azzal közlekedő gyerekeket, felnőtteket. A fotókiállítás is olyan jól és hatásosan sikerült, hogy felmerült 20-30 kép vándorkiállításra vitelének ötlete.
Jó és szórakoztató példa volt ez a születésnapi rendezvény ismét arra, hogy a sérüléssel élő és ép emberek közt szűküljön az a távolság, ami még előfordul a Világon, de úgy vettem észre, hogy április 27-én itt és most ilyen távolságról nem lehetett beszélni.
Selmeczi Katalin Rita
gyógypedagógus