Mindannyian vettünk már részt ballagáson, akár úgy hogy minket ballagtattak, akár mi ballagtattuk barátunkat, gyerekünket…
Vivien ballagása mégis más. Sokkal jobban örültünk neki, mint egy „hagyományos” ballagásnak. Mentes volt minden begyakorolt műmosolyos, kényszerkészülődéses hangulattól.
Olyan minőségi változást jelent Vivien életében, hogy iskolába fog járni, ami nem mérhető a szokásos mértékkel.
Vivi halmozottan sérült, mozgásában, beszédkészségében, értelmi képességeiben korlátozott. A fejlesztő-gondozó központ szakemberei – konduktorok, gyógytornászok, gyógypedagógusok – évek kemény munkájával olyan szintre tudták fejleszteni Vivit, hogy fejlődése érdekében tovább kellett lépnie. Nem volt könnyű, hisz az ilyen gyerekek nehezen viselik az új környezetet, az új társakat, gondozókat, tanítókat. Megoldották!
Ott biztosított további fejlődése, logikai és értelmi képességéinek legjavát hozzák ki a kislányból.
A napközit elhagyó gyerekek bizonyítják, hogy őket is lehet fejleszteni, tovább tudnak lépni a fejlesztő-gondozó központból egy oktatási intézménybe.
Nemcsak Vivien fog hiányozni a csoporttárasainak és a gondozóknak, hanem a szülei, családjuk is a napközi hétköznapi életéből, Zsuzsa kedves mosolya, édesapja humora és az emlék, ahogy testvérének születése körüli napokban izgultunk értük.
Kedves Vivien, minden jót kívánunk neked és családodnak, legyetek az új suliban is olyan vidámak, mint közöttünk voltatok…
A Kuratórium